Mesterséges intelligencia és robotok az űrben //

A Parallaxis podcast és a Sokolébresztő közös kerekasztal-különkiadásában a Sokol "szinte állandó" szakértőjével, Werner Norbert asztrofizikus cimboránkkal beszélgettünk arról, hogy a mesterséges intelligencia és a humanoid robotok hogyan válnak napról napra egyre nélkülözhetetlenebb elemeivé az űrkutatásnak.

A hetvenes években, amikor a Szovjetunió a Holdra juttatta a nyolckerekű Lunohod-holdjárókat, azoknak minden mozdulatát a Földről távirányították. A Lunohodok "vezetőinek" természetesen nem volt könnyű dolga, hiszen a fénysebességgel terjedő rádiójelek a Föld-Hold távolságot oda-vissza közel három másodperc alatt tették meg, így a sofőröknek ennyivel előre kellett gondolkodniuk, hogy elkerüljék a komolyabb baleseteket. A második legközelebbi "autózható" égitest a Mars. Ám itt már a kétirányú rádiókésés átlagosan huszonöt perc; ilyen távolságok esetén tehát elengedhetetlen az űreszközöket legalább részben önállóságra nevelni. Még inkább így van ez az üstökösök, vagy távoli kisbolygók mellett elrepülő szondáknál, egy ilyen megközelítés ugyanis rendszerint csupán néhány perces, s ebben a rövid időben kell maximális tudományos profitot termelni, a veszélyesebb törmelékeket kikerülni és egyéb fontos autonóm döntéseket hozni egy soha, senki által nem látott környezetben. Mire a Földre eljutnának az adatok a problémákról, az egész megközelítés már rég véget is ért...

A cikk folytatódik, kattints ide!

TIZENKÉT ÉVEN ALULIAK SZÁMÁRA NEM AJÁNLOTT